Advent: Íme, itt vagyok!

Az apai egyházközségben is ünnepélyes hangulatban telt az karácsonyra való lelki felkészülés. Az adventi eseményekről Nógrádi Aranka beszámolóját olvashatják:

"Egy kedves mezőségi hagyomány teszi teljesebbé az apai egyházközség adventjeit, mióta Kiss Szabolcs tiszteletes úr pásztorolja ezt a gyülekezetet. A Mezőség szétszórt, kicsi magyar közösségei az adventi sötétséget, a várakozást úgy próbálják fénnyel telíteni, hogy egyiktől-másikig viszik az éltető lángot. Hála Istennek, hogy három éve mi is, ott a helyszínen megtapasztalhattuk, milyen öröm megosztani másokkal azt, amit kaptunk. Azóta pedig nálunk is hagyománnyá vált. A környező, de távoli gyülekezetek is kölcsönösen felkeresik egymást az adventi vasárnapokon együtt dicsérni Istent énekekkel, versekkel, hangszerekkel. Ilyen áldott közösségben volt részünk két vasárnapon is a szinérváraljai református gyülekezettel.

Advent második vasárnapján ők hozták a fáklyát. Huszár László lelkipásztor, a kedves kórusvezető felesége, az énekkar, az ifjak és gyerekek, s az őket kísérő családtagok, rokonok érkeztek hozzánk. A vendég-lelkipásztor Pál apostol Timóteushoz írott első levele 2. részének 1-7-ig terjedő versei alapján buzdított imádkozásra minden emberért, hogy "nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, AKI AZT AKARJA, HOGY MINDEN EMBER ÜDVÖZÜLJÖN, ÉS ELJUSSON AZ IGAZSÁG MEGISMERÉSÉRE. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát MINDENKIÉRT.

Advent harmadik vasárnapján a szinérváraljai református templom szószékéről szólt Kiss Szabolcs lelkipásztorunk igehirdetése Pál apostol Zsidókhoz írott levele 10. részének 1-18-ig terjedő versei alapján. Folytatása volt ez az előző vasárnapi adventi hírnök reménykeltő üzenetének: Ti, bűnök terhe alatt roskadozó emberek, sötétben botorkálók, VAN ÖRÖMHÍR, mert annak az eljövetelére várunk, aki azt mondta: "Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat!" Isten akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.

"Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket."...- így szól az ÚR – Törvényeimet szívükbe adom, és elméjükbe írom, bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg." Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat. A mi dolgunk az, hogy elfogadjuk a kegyelmet és megnyissuk szívünket a testet öltött égi Szeretet előtt, elmondva:  - Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem  akaratod! Pál apostol azt írja: " Azért rendeltettem hírnökül és apostolul, hogy hitre és igazságra tanítsam a népeket".

A két gyülekezet lelkipásztora ebben az adventben arra biztatta kölcsönösen egymás gyülekezetének tagjait, hogy legyenek hírvivők családjaikban, környezetükben. Akik hallottuk, megbízottak lettünk. Vinni  és megosztani mindenkivel az igazságot, hogy senkit ne érjen vádja, hogy miattunk nem látta meg ŐT. " Ujjong a szívünk, dalra gyúl, nincs már messze az ÚR"-  énekelte a gyerekek egyesített csapata.

" Minden advent szeretet, Betlehembe elvezet"

" Köszönd meg hát a csodát, a világ megváltóját!"

" Lágy zene kél, szívhez ér,....Társakat hív ,társra lel,jöjj közénk és énekelj!"

" Imában kérve, Jézus nevében, győzzük le végre az éjszakát!"

A két kórus külön-külön is, de közös énekléssel is dicsérte Isten végtelen szeretetét,amely lehajolt értünk a betlehemi jászolig. Miért van az, hogy rögtön másként hangzik az ének, ha két kórus zeng együtt?! Lobog, szárnyal, ragyog ilyenkor az éneklők szíve,de azoké is, akik hallgatják. Hát még a drága mennyei Atyánké, akihez szól minden dicséret és hálaadás! Örökkön - örökké!

A szeretetvendégségek alkalmat adtak beszélgetésekre, ismerkedésekre és további adventi énekek eléneklésére. Egymásra ragyogtak a hálás tekintetek és búcsúzáskor tudtuk, hogy ez nem ér itt véget.... Áldja meg Isten az odaszánt szíveket, elméket, lelkeket, kezeket! Köszönet mindenért! Dicséret, dicsőség és hálaadás az örök Atyának, akinek szeretete testet öltött érettünk Jézus Krisztusban az első karácsony éjszakáján 

               
Apában van egy régi kántáló ének:

Feljött már a csillag, feljött napkeleten,

A bölcsek számára ragyogni fényesen.

Betlehembe vezet, hol Jézus született,

Keressük fel, keresztyének!

Megtalálták Őt már a szegény pásztorok,

Elvivék őnéki szerény ajándékuk.

Ez volt a mindenük, amit elvihettek,

Vigyük szívünk, keresztyének!

Testté lett az Ige karácsony éjjelén,

Sűrű sötétséget oszlatni jött a Fény.

Jászolban a kereszt, az Isten-Szeretet,

Fogadjuk be, keresztyének!